!!FONTOS!!

Amint észrevettétek kedves olvasók a chatben veszekedést hogy ki a blognak az írója.
Blogger regisztráció néven Rile Mercedes, valósan Kingl Mercédesz Vanessza az írója.László Bettina kedves ismerősömtől kértem egy designet és egy fejléc készítést, és ahogy bevettem a blogba és egy kicsit elhanyagoltam az oldalt, ő magáénak tulajdonította.NEM AZ ŐVÉ A BLOG.
Bizonyításként ugyan ugy ki vannak téve az elérhetőségek amik engem igazolnak.A személyt eltávolítottam a blogból.

Köszönöm hogy elolvastátok:)

Chapter one.

What now

Még mindig bírom, még mindig állom anya bántó szavait.Fájdalmas arccal bámulok megfeszült, ideges tekintetébe, és hallgatom amiket hozzám vág.Fájnak.Fájnak azok a a jellemzések amiket érzéstelenül nekem szán.Pillantásaim néha a földre szegődnek majd újra rá.A hangok egyre tompulnak, majd egy újabb törésnél hunyorítok egyet.Erősnek kell lennem.Hajtogatom magamba megállás nélkül magamat biztatva.Nem megy.Egy teli teljes szomorúsággal göngyölödött, kósza könnycsepp gyűlik szemembe, majd lassan arcomon lefolyik, és a padlón ér véget.
- Nem hatsz meg egyáltalán! -nevetett felém gúnyosan, majd folytatta az örökös kiabálását. - Jobb lett volna ha mentél volna apád után. - ez a mondat volt életem legfájdalmasabb mondata, ahogy ezt kiejtette szívem darabokra tört, minden egyes repedése egy olyan szúrást vetettem rám, melytől minden végtagom lüktetni kezdett, a fülem sípolni, és könnyein záporozni.Nem vártam többet.Anya most túl lépte a határt.
- Lehet jobb lett volna, mint hogy veled éljek .. - fájdalmas hangon suttogtam, majd amilyen gyorsan csak lehet felrohantam a lépcsőn.
- Hova futsz? Gyere vissza, még nem fejeztem be! - ijesztő hangja beszállta a lakás minden szobáját, léptei is megiramodottak.~Ha most nem jutok be a szobámba meg fog verni~ csak ez járt a fejemben.Pulcsi ujjammal sűrűn törölgettem előtörő új könny cseppjeimet.Szobám ajtaját amilyen lendülettel kinyitottam úgy csaptam be, majd gyorsan ráfordítottam a benne lévő kulcsot.Az ajtónak neki dőlve folytattam zokogásomat, majd lassan lecsúsztam.Lábaimat felhúztam, átkaroltam majd térdeimhez temettem arcomat.
- Nyisd ki az ajtót! - ütemesen mozogni kezdtem, az ajtó mozgásától, ami mint a gumi anyag hajlongott befele.Innen tudtam ,hogy az ajtót be fogja törni.Ülő pózomból felpattantam, majd egy nehéz tárgyat kerestem.A szekrény.Odasiettem, és minden erőmet beleadva oda toltam az ajtó elé, hogy semmi bejutás ne legyen lehetséges.Hüppögve távolodtam a még most is mozgó átjáró felől.
- Ha elkaplak, még meg is öllek! - a hangok szűrődtek be az apró réseken, mire szemeimet becsuktam majd egy pillanatra félre fordítottam a fejem.Fogalmam sem volt hogy mit tegyek.Hajamat tépve lépkedtem föl alá, mire a hangok egy pillanatra megszűntek.Furcsálltam.Apró, halk léptekkel közeledtem az ajtó felé.Szekrényemet fájdalmas nyikorgással kinyitottam, majd annak a hátuljához simulva hallgatóztam.Semmi.Félve léptem ki a szekrényből, táskámat keresve.
 Minden szükséges cuccomat belevágtam, teljes állapotáig.Már épp csatoltam volna be, amikor terjengő, szürke füst felhő szivárog be az ajtón keresztül, a szobámba.Sűrűn állt össze a plafon alatt, majd egy jobban nőtt.Ablakomhoz futottam ahol hangos duda szó hallatszott.Anya állt ült az autóban, intett majd elhajtott.Ez nekem gyanús, valami ég.A szekrényt amilyen gyorsan csak tudtam eltoltam onnan, az ajtót kinyitottam.A nyitódás levegő nyomásától tengernyi szürke köd futott be a szobába.Tüdőm hangos riasztásba kezdett, amely káros szén-dioxid belégzésekor lép közbe.Kezemmel legyezni kezdtem mindent belepő homályt, kevés sikerrel, majd lefele indultam a kijárathoz.A lépcsőn alig-alig megállva, kapaszkodva slattyogtam le.Arcom a pólom nyakrészébe temettem.Megkönnyebbülten léptem a nagy bejárati ajtóhoz, ami nekem most a kijáratot nyújtja.Kezemmel erősen megmarkoltam a kilincsre majd nyitásra kényszerítettem.Kábultam vettem észre hogy az ajtó zárva.Minden erőmmel ütögetni kezdtem a nem nyitodó ajtót.Minden reményem, erőm elfogyott.Négykézláb másztam be a nappaliba, ahol már semmit sem lehetett látni.Nagy kanapénk karfájába markoltam bele, hogy felállhassak, de már nem ment.Légzőszervem nem kapott megfelelő oxigént, érzem hamarosan feladja a szolgálatot.Kis idő után köhögésem is megszűnt.Szemhéjamra mintha súlyt tettek volna.
- Keresd! -egy hang vízhangzott a fülembe újra, és újra.Mellkasom mozgása megállt mozogni, majd elnyel a teljes sötétség.

Na szóval itt a várva várt Chapter one.

Ha tetszett, lájkoljátok a szöveg alatti kis pipa segítségével, és kommenteljetek hogy kifejtsétek véleményeteket.

Köszönöm:)

Prolológ

All bad

  
A kénhez hasonló szaghoz vonható kábítószer illatától kábultan,megkötözve feküdtem a koszos, sár fedett padlón valahol egy sikátorban.Sohasem gondoltam volna bele hogy ide vezet ez az élet.Naiv kislányként elfogadtam a kihívást ,az incsiklandozó vágy,szenvedély miatt.Ennek köszönhetően a semmi közepén egy rohadásnak induló padlón fekszem végtelenül, várva a halálomat.Fizikailag képtelen vagyok mozogni annyira lefogott a lelki sebem, ami ha innen kiszabadulnék akkor sem gyógyulna be.Túl sok fájdalmon mentem keresztül.Édesanyám halála is miattam történt.Ha nem mentem volna bele ebbe a marhaságba, mindenki épségben lenne.De nem, én túl hülye voltam és elfogadtam.Nem is így kezdődött az egész, hanem Justinnál.

Ő vele kezdődött minden..

Igen, újra kezdtem a blogot mert nem volt az előzőhöz ötletem hogy hogy folytassam,de amihez most hozzá fogok tökéletesen befogom fejezni.
Kommenteljetek :)